Kicsiny élet, s szenvedés.
Porszem éltem, oly kevés.
Gyorsan illan mint a füst.
Sár ez csupán, nem ezüst.
Eltűnni a semmibe.
Nem vár reám semmi se.
Vagy tán mégis... Jobb világ?
Ez vár reánk odaát?
Akkor jobb ha elmegyünk.
Ott többé nem szenvedünk.
Nem lesz jajj, se fájdalom.
Járunk csodás tájakon.
2009. június 4., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése