Bon-bon és almáspite

.
.
John meghalt.
Ez némileg megdöbbentette, mivel eddig még sohasem történt vele ilyesmi.
Az első gondolata ez volt: "almáspite".
Almáspite? Ez nem épp az, amit bárki is elképzelne, mint egy halott első gondolatát.
Bár igazából, már az meglepő lehet, hogy egy halott egyáltalán gondol valamire.
Az almáspite, amit John szeretett nagynénje, Mary hozott, még ott hevert az asztalon.
John szinte még a szájában érezte a pite ízét.
Ahogy ott állt az ágya mellett, tekintete hosszasan elidőzött az ágyon fekvő testén.
Mi történhetett?
Hogy kerülhetett ilyen helyzetbe?
Talán szívroham?
Nem! Az nem lehet. Naponta sportolt. Reggel tornázott, napközben futott, lejárt a helyi konditerembe. Mindig odafigyelt, hogy egészségesen étkezzen.
De ha nem szívroham volt, akkor mi?
Pillantása az ágya melletti éjjeliszekrényre vetődött. Egy doboz bonbon hevert ott, amit még a barátnője hozott neki.
Felsejlett benne a bon-bon különös kesernyés íze.
Igen, csak ez lehetett! Már egy ideje gyanakodott rá, hogy Diana megcsalja, de arra nem számított, hogy meg fogja mérgezni.
Most hogyan tovább? Mi lesz ezután?
Megy talán a pokolba, vagy netán a katolikusoknak lesz igazuk, és egy tisztítótűzbe kerül?
Vagy esetleg az lesz amit a krisnás mondott, akivel egy aluljáróban találkozott? Újjászületik bogárként, kutyaként, tehénként, vagy esetleg virágként?
A szoba nappali fényárban úszott, a kredenc üveges vitrinjében levő fényképeken megcsillant a napsugár.
John lassan elindult az ajtó felé, szinte úszott a levegőben. Már igazán nem volt miért sietnie.
Az ajtón túl az utca csendes nyugodt volt.
A szemközti ház ajtajában a szomszéd cirmos macskája épp a lépcsőn ült, és a mancsait nyaldosta, majd felállt és lágy léptekkel elindult a szokásos útjára.
John megpróbálta kinyitni az ajtót. Ez elsőre nem sikerült neki, ám meglepetésére az ajtó, az újabb próbálkozásnál szinte magától tárult fel.
Ekkor az utca helyét hirtelen gomolygó sötétség váltotta fel. John vissza akart fordulni a szobába, de már nem tudott.
Valami ellenállhatatlan erő rántotta előre a sötétbe. Zuhant, zuhant, mintha valami végtelen mélység lett volna alatta.
Behunyta a szemét, hogy ne is lássa a borzalmat ami rá vár.
Hirtelen egy kemény ütés szakította félbe a zuhanását. Földet ért, de nem tudta hol.
Lassan kinyitotta a szemét.
A szobájában hevert az ágya mellett. Reggel volt. Az utcán az ablak előtt épp akkor haladt el a postás.
Rádöbbent, csak álmodta az egészet. A tény, hogy mégsem halt meg örömmel töltötte el.
Lezuhanyzott. Amint a vízcseppek gyöngyözve végigfutottak testén, érezte, felfrissült mind testileg, mind lelkileg.
Így felfrissülten, a legszebb öltönyébe öltözve indult a munkahelyére, a Simon & Simon informatikai vállalathoz.
George a portás mint mindig, most is mosolyogva fogadta.
Munkanapja további része viszonylag megegyezett a többi átlagos munkanapjával.
Hazaérve, leült a dolgozóasztalához, hogy még átnézzen pár iratot, amikor megszólalt a csengő.
Az ajtóban a barátnője állt, kezében egy doboz bon-bonnal. John beinvitálta a lányt.
Egy órát töltöttek el, semmitmondó beszélgetéssel, majd Diana közölte, hogy mennie kell, mert fontos munkát kell határidőre elvégeznie.
A bon-bon az asztalon feküdt felbontatlanul. John az előző esti álom után nem mert kockáztatni.
Kicsit restellte, hogy ilyesmivel gyanúsítja meg a barátnőjét, de nem kívánt mérgezés miatt meghalni.
Visszaült az íróasztalához, és újból munkához látott.
Fél óra múlva ismét csengettek. A nagynénje volt az. Egy tál gőzölgő almás pitét hozott, John kedvencét.
John ezt már nem utasíthatta vissza. Falatozni kezdett, egyik pitét ette a másik után.
A negyedik piténél, a szoba forogni kezdett vele, a tál kiesett a kezéből, lassan lecsúszott a fotelből a földre.
Még párat rándult, majd ott feküdt holtan.
Mary arcán elégedettség látszott. Sikerült!!!
Végre sikerült.
A színtelen, szagtalan, íztelen méreg, amit a laboratóriumból hozott el, elvégezte a dolgát.
A fia már egy ideje zaklatta, mikor szerzi már meg neki a lakást.
A szeme sarkából észrevette az asztalon heverő bon-bonos dobozt.
Úgy gondolta, ennyit igazán megérdemel, azután, amit a fiáért tett.
Kivett a dobozból pár darabot. Az enyhe kesernyés ízt ugyan különösnek találta, de megette az utolsó szemig ami a kezében volt.



New York Times 2010 Január 3

Kettős Tragédia a Sandler street-en!

A Sandler street 123-as lakásban holtan találták John Kramvelt, és nagynénjét Mary Trevort.
A férfival ismeretlen méreg végzett.
Mary Trevor testében cián nyomait találták, a rendőrség talált egy bon-bonos dobozt, a vizsgálatok kimutatták, hogy a cián a bon-bonokba volt befecskendezve.

A tragédia körülményeit a rendőrség továbbra is vizsgálja.