A visszhang

Péter szerette a kalandokat, ezért is döntött úgy, hogy meglátogatja a közelükben levő barlangot.
Ahogy belépett körülnézett, csodálva szemlélte az elé terülő látványt, majd beljebb haladva megállt, és elkiáltotta magát.
- Hahóóóó!!!
A feleletre nem kellett sokat várnia.
- Hahóóóó!!!
Péter meghökkent. Hallott már visszhangot, de olyant még nem amelyik lányhangon válaszolt.
- Ki van ott? Kérdezte, és a válasz hamar meg is érkezett.
- Ki van ott?
Elgondolkozott, vajon mit is feleljen?
Mivel hirtelen semmi sem jutott az eszébe, ismét elkiáltotta magát.
- Hahóóóó!!!
És már jött is a válasz.
- Hahóóóó!!!
Így folytatta
-Itt vagyok!
és jött a felelet,
-Itt vagyok!
- Merre?
A visszhang, most mintha csak lefelejtette volna az m betűt.
- Erre!
Péter elindult a hang irányába. A lépéseire feleletül közeledő lágy lépések válaszoltak.
És egyszer csak ott álltak szemtől szembe.
Péter már sok lányt látott, de ilyen kedveset szépet még egyet sem.
Egy szót sem szóltak, de nem is kellett. A szemük minden szónál szebben beszélt.
És a szívük? Minden dobbanása azt visszhangozta SZERETLEK!!!
El sem tudtak volna képzelni ennél szebbet.